Egy hétvége Zágrábban – WTC 2017 beszámoló

Kőrösi Péter beszámolója a 2017-es zágrábi Winter Team Championshipről

“Sziasztok!

Na akkor, következzen a hosszú beszámoló és a hétvége kiértékelése. Hosszú lesz, megpróbálom minimalizálni, de egyrészt 3 nap történéseit foglalja magába, másrészt sok gondolat is fűződik hozzá.Kicsit összevissza lesznek a gondolataim, mert 3 napig nem pihentem sokat, utána hazavezettem Zágrábból, majd még egy órát dolgoznom is kellett, ezért elnézést a nem túl tökéletes szövegért.

Én több ok miatt is ki akartam hagyni idén a WTC-t, de Leviék meggyőztek, így mentem. Semmi időm nem volt ezzel foglalkozni, így az előzetes terveket, hogy én legyek a kapitány, elhárítottam, amivel szerintem nagyon jól jártunk, mert Dani szívvel lélekkel csinálta, illetve a nevezési határidő előtt körülbelül két nappal úgy döntöttem, hogy az ultráimat szeretném vinni, és nem az IG-t. Ezt a döntésemet a sereg szeretetére, illetve arra a hírre és listára alapoztam, ami szerint egy amerikai nagyon nagy grand tournamentet egy ilyesmi space marine sereggel nyert meg valaki. Fontosabb volt viszont nekem, hogy a kék fiúkat akarom tologatni, így leadtam velük a nevezést. Később kiderült, hogy ez orbitális hiba volt, de ez benne van a dolgokban. Amint lejárt a nevezési határidő és a verseny listái kikerültek, azonnal láttuk, hogy hát, ezt sajnos megint nem csináltuk jól. (én sok éve jártam már etc-n, akkoriban is ezzel a gonddal küzdöttünk 📷😊 )

Egyszerűen fényévekre van az ilyesmi versenyekre jellemző Meta a hazai 40k élettől. De tudjátok, mi a helyzet? Hogy én ezt nagyon nem sajnálom. Ez egyfajta keserű büszkeség maradt nekem a verseny utánra is. Ha itthon is abból állnának a meccsek és a versenyek, mint kint, akkor már évek óta nem játszanám ezt a játékot. Kint a seregépítés és a szabályok teljes megerőszakolása zajlik, elképesztően gusztustalan és minden élvezetet nélkülöző listákkal. Minden lista szinte úgy van megépítve, hogy persze fontos a játéktudás és a rutin, igazából színtiszta matek az egész. Órákat agyalnak rajta, hogy hogyan hozzanak ki olyan párosításokat és countereket, amik nem hagynak esélyt az ellennek, a kockákat szinte teljesen el is felejtve. Exceles mátrixokat készítenek, 1-1 meccset több órás nyers matekozás előz meg, majd az asztalon is csak az számít, hogy mivel tudod teljesen elvenni az esélyt a másiktól. Tudjátok, ezzel semmi baj nincs, tényleg, ez erről szól. De egyszerűen nálunk itthon kicsit sem ez a 40k, egyik versenyen sem. Így viccesen mondva marha kevés esélyünk volt a legtöbb kinti setup ellen. Példa, hogy értsétek: Abaddon, és 400 kultista, ami stratagemek miatt játék végére kétszer annyi is lehet.. Megfojt bármit. Élvezetes? Nem. Szép? Nem. 120 brimstone horror és Magnus. 80 tau drone. Stb. Egyedül az Eldar és Ynnari listák voltak „normálisak”, mert jelenleg ott a sereg erőssége lehetővé teszi, hogy standard jellegű setupok (2-3 ilyen unit, 2-3 olyan, 1-2 transport, stb) érvényesüljenek. Sajnos az én kis „kedves” és tök szelíd sm listám, ami itthon az összes versenyen, amire elvittem, döntő asztalig juttatott, annyira volt esélye, mint a lengyel huszárok utolsó rohamának a német harckocsioszlop ellen anno. Körülbelül úgy is néztek ki a meccseim. A gondom egyedül az volt, hogy egyes egyedül az Eldar listákban láttam azt, hogy nem hánynám képen saját magam, ha ezt pakolgatnám az asztalon. Szóval nekem ebből a szempontból nem volt jó élmény a verseny és nem a kevés győzelmem miatt, hanem mert azt láttam, hogy egy ilyen wtc szinte egy másik bolygó. De, mint mondtam, igazából én nagyon örülük, hogy mi itthon a földön játszunk, mert igazából sokkal jobb, tényleg..


Jöjjön egy kis beszámoló. Csütörtökön este indultunk, két kocsival pestről. Az út nagyon gyors és sima volt, bár szerintem egy traffipaxot én nem vettem észre, úgyhogy majd megnézzük, most épp mit nyertem a 177 km/h-val, illetve, hogy a Máté elfelejtette az autópályamatricát úgy teljesen, így kíváncsi vagyok melyikünk jár majd jobban. De ezek az apróságok azért furcsa volna, ha kedvünk szegnék. Aznap este már söröztünk a bírókkal és a horvát csapat egy részével, sétáltunk kicsit a teljesen kihalt városban, vártuk a következő napot.


A rendezvény egy PlayIT szerű expon volt, de azért sokszor körbejártam, annál jóval kevésbé volt igényes. Mindenesetre érdekes és jó volt a környezet egy ilyen versenyhez, bár a sok látogató néha igencsak zavaró tudott lenni. Az első kört a helyi Team10 ellen játszottuk. Sok volt köztük a kezdő, én természetesen megnyertem az egyetlen nem kezdő, hanem kifejezetten korrekt skillekkel rendelkező tyrannidás játékosukat. Az első két körben azt hittem nagy baj lesz, de aztán szép lassan felhangzott mindenhol a „for Macragge, we shall know no fear!”, és a 7. kör végére sikerült teljesen letakarítanom, így max pontot hoztam. A többiek is nagyon jól szerepeltek, viccesen fel is kerültünk rögtön első helyre, hogy majd szépen megkapjuk a legbrutálabb ocsmány listás ellenfelet. Valamiért mázlink volt, így a lengyeleket elkerülve az Angol csapattal kerültünk össze, akik nagyon kedves és korrekt emberek voltak, a listáik már kevésbé. Dani és Tyutyu hozta a meccseket, a többiek elvéreztek. Nekem az eleje volt kifejezetten szoros, ha nem ilyen a felállás, és tudok kezdeni, megfoghatom az Eldás játékosukat, Levi majdnem lehozta a meccset. Összességében egy ilyen csapat ellen ez marha jó eredmény volt, nem szegte kedvünket. Végig hallgattuk az ellenfeleinket, hogy amikor ők 10 éve ugyanígy voltak etc-n, stb… szóval inkább sokat tanultunk, jó volt. Véget is ért az első nap, de ekkor láttuk, hogy mire vállalkoztunk igazán. A buli részt nagyon rövidre fogtuk, azért jól elszórakoztunk, ennek a részleteit az ember nem teszi ki a közösségi médiába, de mindenki boldogan ült le mátrixokat írni és készülni a következő napra.

Mivel belekóstoltunk a verseny valódi jellegébe, tudtuk, hogy komolyan át kell értékelnünk mindent. A listáinkkal már nem tudtunk sajnos mit kezdeni, tudtuk, hogy legalább 4 sereg a 6-ból nálunk nagyon nincsen kimaxolva, de a lelkesedéssel igyekeztünk pótolni a hiányt. Megcsináltuk az összes matekot a lehetséges párosításokra, kikalkuláltuk az összes lehetséges kimenetelt, stb. Bizakodva készültünk a második napra, ami reggel rögtön a vegyes nemzetiségű Awesome csapatot hozta nekünk. Ez a kör sajnos kifejezetten szar élmény volt. A csapat nagy része kimerítette azon emberek fogalmát, amiért sokan nem járnak versenyekre. Kötekedtek, bunkóztak, időt húztak, stb. Nekem itt konkrétan semmi esélyem nem volt, megkaptam a seregem 1-1ben counterelő taut, aki ráadásul az elmúlt évszázad legdurvább dobási szériáját produkálta, ezért ezt hamar el is engedtem, nem zavart. A többieknek vegyes élményeik voltak, de minden egyes hátráltató tényező ellenére ugyanúgy hoztunk két győzelmet, ami a körülményekhez képest ténylegesen nagy szó. Kicsit jobban sikerülhetett volna, de nem volt ezzel semmi gond. Ezt követően megkaptuk az ukránokat, ami szerintem mindannyiunknak a legeslegszarabb élmény volt sajnosa történetben. Erről majd Daniék többet tudnak mondani, itt kevésbé figyeltem a többiekre, a saját meccsemre koncentráltam, ami szintén borzasztó volt. Megkaptam a saját seregem tükörben. Igen, eddig jó lenne. A srác bután pakolt fel, kevés anti-armorja volt, stb. Elnyertem az oldalválasztást. Jobb helyekre pakoltam az objektívákat, klasszul felálltam. Elnyertem a kezdést. Minden tökéletesnek tűnt. Majd, ahogy az lenni szokott, egy kövér hatossal elvette a kezdésem, és két lascannonnal és három rakétával lelőtte az egyik stormravenem, a másikat meg 3 seben hagyta. Igen, jól számoltok, mindene talált, a levonás ellenére, mindene sebzett, nekem egyik mentő sem lett meg, és a két lascannon sebzésre dupla 6ost dobott, majd befejezte könnyen egy rakétával, a másik két rakéta meg 11 sebet (igen, 5ös, 6os) tett a másik repülőbe. Az már csak a kabaré netovábbja volt, hogy a robbanás mindenbe belerakott 3 sebet körülötte. Ami kurvára bánt, hogy még így is hoztam volna, ha a végén nem dob meg egy 12 inches rohamtávot. Mert amúgy minden taktikal objektívát behúztam, fogtam a reliket, teljesítettem csomó mindent, 18-2re vezettem pontokban… de nyilván, mert miért jönne össze, utolsó körben megdobta a guillimanjának a 12”-es rohamtávot egy 5-össel és 6ossal, így sajnos ki wipe outolt, így automatikusan max ponttal nyert. A gyerek amúgy rendes volt, bár amikor hatodszor közölte velem, félénken mosolyogva, hogy hát, sajnálja, ha ő dobna úgy, mint én, már feladta volna, akkor én meg közöltem vele, hogy köszi, de ez sokat nem segít, inkább siessünk, és még kiérek kajálni.


Ekkor elengedtem kicsit az egész témát, egyszerűen tudtam (mondjuk már a második körben is), hogy a seregem ide, mondjuk ki, szar, és koncepciót és helyet tévesztett dolog. Az egyetlen valós esély a tükörmeccs lett volna, az elúszott, ez van. Ezért arra gondoltam, hogy elviszem a legdurvább ellenfelet, hogy a többiek pontokat hozzanak az így könnyebbé tett meccseken. Ezért másnap rá is csaptam a harlequin listára, ami szintén hozható lett volna, ha a gazdája ront néha mentőt, de miért rontana, így simán nem jött össze, a többiek viszont gyönyörűen hozták a fordulót.


Nem bántam, bár nyilván elég szar érzés volt a boxzsák szerepét betölteni, de úgy éreztük, valakinek ezt is kellett. Minden másban segítettem a csapatot, a menedzsmentet és a morált is a legjobb tudás szerint igazítottam, ami sokat segített a többieknek. A hétvégét magát viszont nagyon élveztem, nagyon jó volt a társaságunk, a viccelődések, a sörözések, az összetartás, a közösen felnövés a feladatokhoz, párosításokhoz… Jövőre már teljesen máshogy fogunk hozzá állni. Nem akarja egyikünk sem, hogy a hazai meta ezzé váljon, de aki szeretne ilyesmi versenyekre elmenni, annak egyszerűen meg kell tanulni ilyen listákat írni és ezekkel effektíven játszani, mert máshogy nem megy. Nyilván sokat változhat a meta, mert addig még vagy 6 kódexet kiadnak, mire újra ilyen verseny lesz a közelben, de nagyon valószínűleg az alap szellemiség és jelleg sosem fog változni. Ehhez meg fel tudunk nőni, mert bár ebben nincs rutinunk, mindegyikünk jó játékos és okos ember. Csak teljesen más irányból néztük ezt eddig, máshogy próbáltuk játszani, más listákat akartunk készíteni. De ez itt megengedhetetlen, itt úgy kell, mint a teljesen elmebeteg lengyeleg, vagy a kb fő állásban ezt toló angolok. A győzelem akkor sem garantált, de már aggódnunk sem kell majd, az biztos. Most így éjjel ennyi jött ki belőlem a hétvégéről, remélem a többiek kiegészítik kommentekkel majd. 📷😊 Egyrészt hajrá Hungary Green! Másrészt jövőre ezzel a tudással felvértezve: Respect all, fear none.”

Gratulálunk a csapatnak:
Ivánka Levente (Hungary Green – Chaos)

Rapolthy Dániel (Hungary Green – Adeptus Astartes)

Kelemen Ádám (Hungary Green – Chaos Daemons)

Lonich Máte (Hungary Green – T’au Empire)

Dávid Mátyus (Hungary Green – Ynnari)

Kőrösi Péter (Hungary Green – Astra Militarum)

A verseny eredményeit részletesen itt találjátok: http://tourneykeeper.net/Team/TKTeamleaderboard.aspx?id=2428

a nevezettek sereglistáit pedig itt:
https://drive.google.com/file/d/1Lo37nPmoK_6ntJwJ3RPfDHTZbYj_IAQE/view