Keller Botond beszámolója a februári HTC versenyről

Nidákkal mindösszesen a versenyt megelőző szerdán játszottam másfél játékot, amiből az elsőt szokás szerint elvesztettem CsG ellen és a másik meccsem sem alakult túl fényesen. Azaz nem túl jó előjelekkel indultam a versenyen, de nem is izgatott, mert nem a győzelem volt a célom, hanem a jó és élvezetes játék egy lesajnált és szinte sosem látható sereggel, ami pedig elemi része a 40k fluffnak. Így már a verseny kezdetén vidáman megegyeztünk Vajda Zolival, hogy kibéreljük az utolsó két helyezést, de meglepetésemre nagyon nem így alakult a nap. Utólag is köszönet Zolinak, hogy segített a hiányzó figurák kipótlásában.

Az nyilvánvaló volt, amikor átnéztem a nidákat, hogy messze a legerősebb egysége a Flyrant twin linked devourerrel. Szétnézve a neten mindenki csak a hive fleet formációt használja, ami áll 3 Flyrantból és 3 mucolid spore cluster-ből. Nem akartam ennyire elvetemült lenni, meg egyszerűen beleszerettem a Tervigonba (alias Mami) és muszáj volt vele játszanom, így adott volt a troop choice, ha már lehet hozni troopként is, ha mellécsapok 30 termát. Továbbá akkor már inkább CAD-ot hozok, mert azért egy T6W6 objective secured Mami az mégiscsak jó dolog. Továbbá újabb troopokat tud szülni, amik tökéletesen jók zavarásnak vagy objektíva foglalásra. A másik nagy kedvencem a Biovore-ok, amik egyébként nagyon gyengén muzsikáltak most, de akkor is hatalmas poén és jó eséllyel továbbra is erőltetem majd őket. Venomthorpe kellett, hogy a Flyrant-ek megérjék, hogy felszállhassanak az első körben. A Zoák pedig a synapse és a warp blast miatt is igen hasznosak, illetve a 3+ invuja szokatlanul jó ebben a seregben. Így most sem biztos, hogy változtatnék az összeállításon, bár a Zoákat és biovore-okat lehet, hogy szétszedném külön unitokba, amit most azért nem tettem, hogy ne adjak easy kill point-okat az ellenfélnek. Fontos észrevétel, hogy mindig legyen valahol eldugva hátul egy objektíva, amire ráülhet a Venomthrope, mert a kezdést követően teljesen haszontalan különben. További megjegyzés, hogy fontos a synapse range-t figyelni, amivel korábban nem kellett számolnom más seregeknél, így az egységek megfelelő mozgatása még kritikusabb, mint általában és ezt bizony sok gyakorlást igényel.

1. csata – Kosdi Bence

Bence démonait már ismertem korábbról, játszottam is ellene és másokkal folytatott csatáiba is bepillantottam, így tudtam mi vár rám és nem volt őszinte a mosolyom. A hihetetlen mennyiségű idézést nem lehet megfogni és félő volt, hogy hamar ellepik a pályát a démonok, de mint kiderült több ponton is nagyon komoly szerencsém volt. A legjelentősebb momentum, hogy sikerült ellopnom a kezdeményezést, így nem tudott felszállni sem a Fateweaver sem pedig a Lord of Change. Így a 2 Flyrant össztüzet zúdított a warlordjára, amit, köszönhetően Bence igen gyatra mentő dobásainak, sikerült leszednem. Ezzel szignifikánsan csökkent a sereg ereje, ráadásul rögtön megszereztem, a first blood-ot és a warlord kill-t is. Ezt követően kisebb összecsapások történtek a pinkikkel, majd blue horrorokkal és végül brimstone-okkal (ezúton is csókoltatom a GW-t). Egymásnak feszült a két nem túl kompetens csapat, az én termagantjaim, akik többen voltak, miután Mami kétszer is szült, és az ő démonjai, akiknek viszont 5-ös invujuk volt, 1-es újradobva, hisz Tzeeentch. Komoly küzdelem volt WS3 S3 T3 mindkét oldalon. Volt ám kockacsörgetés dögivel, eredmény meg nuku, de cserébe marha lassú Sajnos itt kénytelen voltam a termagantokat közelharcba küldeni, hogy pozíciót nyerjek és mivel obsec-ek voltak, hátha odaérek az objektívához, de nem sikerült a terv, így csak egy monoton adok-kapok alakult ki, miközben a Flyrantok repkedtek, a Zoák meg bénáztak, a Biovore-ok meg csak több demon termeltek… A másik szerncsém, hogy az eternal war küldetés az volt, hogy ki öl több egységet és ezt igen komoly különbséggel, magabiztosan 2-1-re hoztam. Sajnos ezen a meccsen érezhető volt, hogy még nem játszottam Nidákkal, így elég lassú volt a játék. Bár a végén a Maelstorm döntetlen lett, de az Eternal és az első körös warlord kill miatt nagy nehezen sikerült 8-4-re hoznom a meccset. Ugyanakkor igazság szerint kb. 10-ből 8-szor fordított lenne az eredmény, de hát aznap Fortuna mellém állt.

2. csata – Pintér Patrik

Patrikkal még sosem játszottam korábban, de már szerettem volna, így örültem a sorsolásnak. Újfent elvesztettem a kezdés lehetőségét, így a drop pod miatt beástam magam egy szimpatikus sarokba, hogy ne tudja mögém bedobni az egységeket, ráadásul erősen egyik oldalra pakoltam a veszélyes egységeimet, így kvázi kényszerítettem, hogy a gyenge termagantos oldalra érkezzen, ami neki még jó is volt, mert tele volt flamer-rel. Érkezett is a drop pod meg a Vindi lövése, bár itt imádkoztam, hogy szóródjon vissza a drop podból kiszálló mariskákra, de nem hallgatták meg az imámat odafönt, így néhány terma elhullott, de semmi komoly veszteség nem volt. Az első körömben a felszálló Flyrantok elindultak a pályán és az egyikük kilőtte a hátsó objektíván csücsülő land speedert, amivel elvettem a maelstorm küldetését is. Ezután viszonylag egyszerű volt a tervem, Flyrantok majd levakarják a mariskákat a nagy mennyiségű S6-os lövéssel és közben próbálom kerülni a közelharcot a chaplain-nel turbosított death company osztaggal. Ezek ütöttek volna vagy 40-et, aminek a felel sem tréfa. A Flyrantok pusztítottak rendesen és hát a Vindicator segge bizony nem bírja a nagy mennyiségű S6-os lövést, így a 2.kör végére sikerült kiiktatnom. Itt azért szerencsém volt, hogy a Vindi most nem igazán üzemelt megfelelően, biovore-okból csak 1 füstölt el és a termák közül is alig vitt el valamit. A mérkőzés viszonylag egyszerű volt, Patrik próbált közelharcba keveredni én meg próbáltam több-kevesebb sikerrel ezt elkerülni. Az első körben érkezett drop podos egység 3 körön keresztül hadakozott a termagantjaimmal és nem bírtam 3 mariskát lecsapni 20+ termával, végül Maminak kellett besegíteni. A negyedik kör végén A Flyrantok le tudtak szállni 1-1 objektívára ami hozta az eternal wart újfent. A vége szoros lett, mert egy 3”-es futás kellett volna, hogy az objective secured Mami ellopja az egyik 3 pontos objektívát, de sikerült 2-t dobnom, így csak 6-5re hoztam az eternalt, de összességében ezt a meccset is sikerült megnyernem 8-1-re talán.

3. csata – Schneider András

Deathguard sereg, amiben volt minden finomság, ami nekem annyira nem jön be, mert magas toughness és feel no pain nem a barátja a nidáknak. Ugyanakkor András serege inkább nagyobb monstrumok ellen volt optimalizálva, mint a sok nidára coverrel. Ezen a meccsen a pálya közepén található artifact megszerzése volt az eternal, amire miután megnyertem kivételesen a kezdést rögtön volt megfelelő taktikám. Mami a felállási zóna szélén kezd, megy előre gőzerővel, majd egy jól irányzott szüléssel a mozgás fázis végére odahelyez pár termát az artifact-re, akik egyből fel is veszik, mindeközben felzárkózik a venomthrope is 6”-en belülre és a 2 flyrant elé repül a termáknak, hogy legyen fedezékük, első körös éjszakai harcban 3+, elég jónak tűnt, hogy majd valahogy kimenekítsem utána őket…. Egészen addig jó volt a terv, míg egy 6-ossal sikerült ellopnia Andrásnak a kezdést tőlem. Nem volt jó érzés. Mindegy, hadd szóljon. Szerencsére a terep olyan volt, hogy egy emelkedőre kellett felmenni, így nem tudta semmivel az első körben elérni az ereklyét, így lehetőségem volt csúnyán „ráülni” az első körben egy repülő Flyranttal, hogy ne tudjon hozzáférni a második körben se. András csapatában az egyetlen gyenge, töltelék egység egy magányos spawn volt, ami nekem kapóra jött és, hogy megszerezzem a first strike-ot egyből elkezdtem lőni az egyik Flyranttal. Ez a végén döntő fontossággal bírt. Itt a kezdésnél András nagyon tanakodott, hogy az autocannonokkal és lascannonokkal mit is lőjön, végül Mamit vette célba és levakart róla pár sebet, de nem tudta megölni egyből. Sajnos a rhinok és motorosok túl mozgékonyak voltak így volt némi problémám a helyezkedéssel és hát a második körre a motoros csapat a warlorddal erősítve megölte Mamit, aki robbant egy kiválót a termák közt, de szerencsére még így is bőven maradtak, amik furcsa módon meg kellett, hogy rohamozzák a motorosokat, hogy le tudják kötni közelharcba, mert félő volt, hogy tovább mennek és kiiktatják a többi egységemet. Egész jól bevált a tervem, azt leszámítva, hogy körönkénti 20+ támadással sem sikerül 3 kör alatt megölnöm a warlordot. Sajnos a mérkőzés során sikerült rosszul mérnem egy Flyrant pozícióját fél inch-csel, és így nem teljesítettem az egyik maelstorm objektívát, ami a végén azzal járt, hogy buktam a maelstormot. Ugyan a végén volt egy kis kavarodás, hogy mikor van vége a fordulónak, így leszálltam a Flyrantokkal, hogy fel tudjam venni az ereklyét, amikor is kiderült, hogy van még 1 kör, így az első flyrantomat megölte egy osztag, de szerencsémre futásra csak 1-et dobott András és nem tudta elérni az ereklyét, hogy ne tudjak odamenni a másik Flyranttal felvenni. Itt már nem volt olyan egység a közelben, ami el tudta volna venni és a lövései is pocsékra sikerültek, így a végén sikerült megtartani és ezzel hozni az eternal wart. A végén így a first strike döntött, amivel 5-4-re hoztam a meccset.

Tanulság: Flyrant jó, nagyon jó, de ha le tudják kényszeríteni a földre, hamar elhull. Mami fluffos, de nagyon (amikor robban akkor is). Sok egység mozgatásához gyakorlás kell. Synapse range nagyon tetszik, de nagy szívás lehet. Zoanthrope-ok meglepően jók voltak, lehet, hogy több kellene belőlük. Ne felejtsük el, hogy counter attackot kapnak a termák Mamitól 12”-en belül. Flying monstrous creature nem csinál semmit, ha repül, nem foglal objektívát, nem hoz line breaker pontot, stb. Tudom ez alap, de amíg az ember nem játszik ilyennel, nem rögzülnek ezek a nem mellékes infók.

Összességében messze jobban teljesített a sereg, mint vártam és nagyon élvezetes volt velük a játék, bár van még mit gyakorolnom. Az ellenfeleim is kiválóak voltak és csak apróságokon múltak az eredmények. Köszönöm nekik az élvezetes csatákat és Geriéknek a verseny szervezését! Remélem a következőn versenyen is találkozunk!